Takarékmennyország

sziklák közt

sziklák közt szorongva dühöng a tenger 
a távol azt súgja: búcsúzz és menj el 

szétszabdalt álmaid fényében járok 
békétlen asztalnál fogant az átok 

jövőnk nincs – múltunkkal ketrecbe zártak – 
kivérzett vágyaink sebei fájnak 

múltidőben 

víz alá nyomott az ősz 

könnyeid átszivárognak a réseken 
megkésett mondatok ölelnek 

bedarál a kétség 
beteg számoszlopok vagyunk 
– gyógyíthatatlanok 

***

a kert is megtelt múlt idővel 
– hiába a terepismeret 
idegenül néznek vissza a tárgyak 

***

poharat koccintanak tévedéseink 

nem maradt semmi 
a múlt fényt kapott 
– hiányt gyászol a kivérzett 
emlékezet 

csomagolni kell

csomagolni kell s indulni 
a szerep ugyanaz 
csak a végszavakat skandálja más 
ha a begyakorolt ritmusból 
nem sikerül kilépni 
beszorulsz a panaszok 
szabta sikátorba 
rendszerprobléma ez 
valaki egyszer majd kivizsgálja 
véleményezi elemzést készít 
tanácsot ad 
esetleg feloldoz és megbocsát 
de akkor már csak holtak szemei 
kísérnek tovább 

takarékmennyország 

takarékmennyország ez 
– folyton besötétítenek – 

nézem a képkeretbe zárt időt 

érzem az öreg kályha melegét 
a rám pazarolt könnyeket 

gyömbéres kávét kavargatok 
a régi ízekre vágyom 
a sercegő zsírból kifutó illatokra 

csatakos reményben ébredek  
hűs légáramlat tisztítja tekintetem 
s egy nyakamba csókolt futó pillanat